1.rész

"Az egészséges lélek az egészséges elmében és az egészséges testben lakozik."


Halálisten fegyver mester akaqdémia. Roviden: Akadémia. Fegyvereknek és az azoknak forgató mestereknek az iskolája.


Halálváros sötétségbe borult. Kigyullattak a fények. Horror filme illő egy város. Az utcákon néhány nő sétált hazafelé. Egy elvetemült gyilkos mászkált az éjszaka sötétéjében. Hasfelmetsző Jack. Az áldozatait brutálisan meggyilkolta és megette a lelküket amitől egyre erősebb és erősebb lett.


Maka pov.

-Hasfelmetsző Jack. Te gyilkos. Túl messzire mentél.-vágtam oda neki míg nyugodtan falatozott.
-A lelked a miénk lesz.-kiabálta társam.
-Soul!
-Megyek is.-ezzel kaszává vált.
-Gyertek csak gyertek.-mondta gúnyosan az ellenségünk majd nekem futott és jól nekivágott a falnak.
-PICSÁBA!-kiáltottam fel a fájdalomtól amire Soul is átváltozott.
-Héé Maka. Jól vagy?-segített fel.
-Persze-persze. Folytassuk. Felkaptam Soul-t mármint egy kasza és indulatosan nekifutottam Jack-nek majd ketté vágtam és márcsak a lelke maradt meg amit Soul persze megevett.
-99 démontojássá vált lélek. Húúú ezaz.-mosolyogtam.
-Márcsak egy boszorkány.
-Az nehéz lesz.-konyult le a szám.
-Azis meglesz.-ölelt meg Soul.-Nade most hívjuk Halálisten mestert.-engedett el.
-Oké. Nézd...ott egy tükör.-futottam oda az említett tárgyhoz ami inkább egy ablak.-Hmmm...hogyis van?? Áááá megvan. Halál-halál-gyilkosság.-írtam az üvegre a számokat.-Haló Halálisten Mester.-köszöntem udvariasan.
-Makaaa hát jól vagy.-nyavicskolt apám.
-Persze-persze de nem téged kereslek.-kültem el.
-Szervusztok gyerekek. Mi a helyzet?-kérsdezte a Mester.
-Hol találhatunk itt egy boszorkányt?-vágott közbe Soul.
-Hááát van egy...aki nagyon veszélyes. Keressetek egy töklámpást. Ott lesz ő is. Vigyázzatok. Sziasztok.-köszönt el.
-Holnaaaaap mennyünk.-nyafogott Soul.
-Jó-jó. Holnap este.-adtam be a derekam.
-Hurráááá. Mehetünk aludni.-ásított egy nagyot. Szerencsére közel volt a házunk így hamar oda értünk. Az agyam azon cikázott hogy vajon milyen is lehet az a boszorkány. Valamelyest féltem de valamelyest örültem hogy végre elérjük a célunkat. Még piicit agyaltam majd elnyomott az álom.



*másnap éjszaka*


-Nézd ott a töklámpás.-kiáltottam el magam.
-Akkor hát végezzük ki.-ujjongott társam majd megiramodott és baugrott az ablakon és énegy jó nagyot csaptam a fejemre.Ekkora hülyét.-gondoltam magamban. Márcsak egy hangos sikítást hallottam mire beléptem. Hát inkább nem kett volna szabad bemennem. Soul vérző orral szenvedett. Megistudom érteni hiszen egy pucér boszorkány volt előttünk. Még jóhogy a kádban volt.
-Khm...izéé...te...te vagy az a...boszorkány?-makogtam.
-Juuuj de aranyos kisfiú.-szorongatta Soul-t.
-Engedj el-engedj eeeeel.-kiabált Soul mire inkább kaszává vált.
-Hmm...nem akarsz játszani. Hát nekem mindegy.-varázsolt magára ruhát. Végre. 
-Mellesleg Blair vagyok.-mutatkozott be majd valamit elhablatyolt és annyi. Kidőltünk mint egy darab fa.
Ezt még eljátszotta velünk párszor de amikor utoljára próbálkoztunk az már sikereseb volt ugyanis legyőztük.
-Ezaz. Az utolsó lélek.-vette fel Soul majd megette.
-Na?-kérdeztem.
-Nem érzek semmit.-mondta nyugodtan.
-Mi van?-akadtam ki majd egy nyávogást hallottam.
-Ki mondta hogy boszorkány vagyok?-kuncogott Blair.
-Mi? Te nemvagy boszorkány?-akadt ki mostmár Soul is.
-Haha...nem.-nevetett.
-Ezt azért mondhattad volna. Basszus most elveszítettük az összes lekket. Ezt nem hiszem el.-ordibált társam.
-Hihi...-kuncogott tovább Blair.
-Te csak ne röhögj mert megsütlek vacsira magamnak.-kiabált az arcába Soul.
-Najó elég ebből. Mennyünk haza.-húztam mkagam után őket.
Ez nem lehet igaz. Elveszítettük mind a 99 lelket. Mi lesz így velünk?